2009. május 15., péntek

Az Élet Könyve avagy Tekercse

32/40 Ijár 22

Sokféle könyv illetve tekercs kerül megemlítésre a Biblia lapjain, mint amilyen például YHVH, vagy Elohim, vagy Mózes Törvényének könyve, a szövetség könyve, YHVH harcainak könyve, Jásár (a Becsületes) könyve, Salamon tetteinek könyve, Izrael királyainak, és Júda királyainak könyve, a Királyok könyve, Krónikák könyve és a vételről szóló tekercs. Ezeket mind emberek írták. Van azonban még egy könyv, amely megkülönböztető jegyekkel bír, és amelynek neve: az élet könyve. Úgy tűnik, ennek egyedüli írója YHVH, a Bárány. Ezt a könyvet másképpen az élők könyvének is hívják, mert mindazoknak a nevei vannak feljegyezve benne, akiknek Istenben van életük.


Az első, és talán mondhatjuk, közvetett utalás erre a könyvre Mózesnél található, miután Izrael gyermekei Áron vezetésével aranyborjút öntöttek. Mózes ekkor már eltörte a kőtáblákat, apróra törte a borjút míg az porrá lett; belehintette a vízbe és megitatta azt Izrael fiaival. Felszólította azokat, akik az Úréi, YHVH-é, hogy gyűljenek köré, és legyilkoltatott velük mintegy háromezer férfit YHVH parancsa szerint. Ezután Mózes visszament YHVH színe elé, hogy talán kegyelmet nyerjen a többiek bűnéért. Érkezésekor azzal kezdte a közbenjárást, hogy bocsássa meg YHVH a bűneiket, vagy pedig törölje ki Mózes nevét abból a könyvből amelyet Ő írt. (II.Móz 32.17-30) Ebből az alkalomból válaszolta azt YHVH Mózesnek, hogy Ő az, aki kitörölheti az ellene vétőket az Ő könyvéből. Tehát még egyszer: YHVH az írója ennek a tekercsnek. Teljes mértékben az Ő gondjaira van bízva. Ami más könyvekben van leírva, azt diktálja, ezt az egyet azonban Ő maga írja. Ez az Ő tulajdona, ezért is nevezi így: „... az Én könyvem”, míg mások így nevezik: „... a Te könyved”.

II.Móz 32.32-33 „És most bocsásd meg bűnüket, ha pedig nem: törölj ki engem a Te tekercsedből, amelyet írtál. És mondta Yahweh Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az Én tekercsemből.”


Amíg az bizonyos, hogy ebben a könyvben nevek vannak felírva, néhány Zsoltár azt igyekszik bemutatni, hogy cselekedetek is rögzítve vannak benne. A zsoltáros könnyei fel vannak jegyezve. Más helyeken bizonyos zsoltárosok a YHVH keze általi szabadulásra vágyakoznak, olyannyira, hogy azt javasolják Neki, töröljön ki bizonyos személyeket az élet könyvéből. Ez úgy hangzik, mintha valaki tanácsadó lenne YHVH mellett, nem igaz? Mindemellett egy tény egészen világos, miszerint ez a könyv az igazak neveit tartalmazza.

Zsolt.56.9 „Bujdosásomnak számát jól tudod; Szedd tömlőbe könnyeimet; Avagy nincsenek-e azok felírva a Te tekercsedben?”


Zsolt.69.29 „Töröltessenek ki az élet tekercséből, és az igazak közé ne irattassanak.


A könyv egyik jellemzője az, hogy azoknak a neveit tartalmazza, akik megmenekülnek majd az egész világra elkövetkező nagy nyomorúság idején. Megmenekülnek, de nem azért mert máshogy nem tehetnek, hanem mert vigyáztak (így nekik megmutatkozik az Isten szabadítása (Zsolt.50.23)), és megtartották az Ő türelmességének és béketűrésének beszédét. (Jel.3.9-10)

Dán.12.1 „És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped, aki csak beírva találtatik a könyvben.”


Néhány gyakorló keresztény szabadideje nagy részében arról pletykál és terjeszt rágalmakat, hogy mások milyen rossz dolgokat cselekedtek, akár velük akár másokkal. Hogyan nevezhetnénk ezt a szentek közösségének? Jobb volna legelőször is személyesen megbeszélni az igazságtalanságokat az elkövetőkkel, ahelyett, hogy egy, az ügyben nem érintett (harmadik) félnek mondanánk el. Még az sincs jogodban, hogy egy úgynevezett pásztornak arról beszélj, milyen gonoszságokat követtek el mások ellened. Az illetőknek kell elmondani személyesen, és rendezni a dolgokat. Vajon még mindig a testvéreink őrizői vagyunk? Nincs olyan hely, amelynek öszintébbnek és nyíltabbnak kéne lennie, mint az Isten gyülekezeteinek. Ne tévelyegj, a „templomi” avagy az „imaházi” szolgálatok látogatása nem tesz téged Krisztus-követővé. Mi van akkor, ha már gyerekkorod óta hozzá szoktál, megszokásból jársz oda, csak azért, hogy némelyek biztosan ott lássanak téged és továbbra is kereszténynek tartsanak. Milyen indíttatás áll emögött? Ismered egyáltalán az embereket, akikkel „közösségben” vagy? Ha nem, akkor mi az alapja ennek a közösségnek? Templomba járni, padokban ücsörögni és mindig csak hallgatóság lenni túl kevés lehet, és csak egy egészen apró része annak, amit közösségnek hívunk. Azok, akik közösségben vannak az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal azáltal vannak egymással is közösségben, hogy megosztják azokat a dolgokat, melyeket az Atyától kaptak és amikre meg lettek tanítva. Az alábbi igék ezért beszélnek az Isten királyságához kapcsolódó dolgokról. Közösségben vannak és örömük van, mert legszentebb hitükben épülhetnek.

Mal.3.14 „Azt mondtátok, hiábavaló Elohim szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket, hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik Elohim-ot. Akkor tanakodtak egymással Yahweh tisztelői, Yahweh pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv íraték Őelőtte azoknak, akik félik Yahweh-t, és becsülik az Ő nevét.”


Egy alkalommal, amikor az Úr Jézus elküldte tanítványait és hatalmat adott nekik Sátán és seregeinek ereje fölött, azok örvendezve tértek vissza, mivel a gonosz szellemek engedtek nekik, ami jó dolog, de van valami, ami sokkal fontosabb, és az Úr utalt is erre. Az örömnek nem abból kéne fakadnia, hogy a szellemek engednek-e nekünk vagy sem, hanem abból hogy fel van-e írva a nevünk a mennyekben. Azt gondolom, az Úr itt ismét az Ő könyvére utal.

Luk.10.19-20 „Ímé. adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat néktek. De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”


Pál láthatóan jól megértette azt, hogy kiknek a neve van beírva az élet könyvébe. Ezek az ő munkatársai és az Isten szolgái voltak.

Fil.4.3 „Igen kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint akik az evangélium dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik felírva vannak az életnek könyvében.


Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy a nevek örökre rögzítve vannak. Változhatnak az Úr rendelkezése alapján. Az evangelikálok között régóta vannak már hamis tanítások. Ezek egyike az örök biztonság tana. Ennek a tanításnak a kiagyalói kiforgatják az Írást, hogy a hívőknek hamis bizonyságot adjanak a helyzetükről, még akkor is, ha azok szándékosan bűnben élnek. Ez egy olyan tan, amit az Úr elvetett és romba döntött. Olvasd el újra a Jelenések könyvét, és látni fogod, miről beszélünk. Az, „aki győz” gyakran feltűnik a gyülekezetekhez szóló rövid üzenetekben, épp úgy, mint az, „akinek van füle”. A hit nem csak egy viszonyítási pont amelyre visszanézve felkiállthatunk „fantasztikus”. A hit folyamatos történés, és meg is szakadhat.

Azok, akik megtörik a hitet, ki fognak töröltetni az élet könyvéből, amely a Bárányé. A hit megtörése rengeteg olyan dolgot jelenthet, amelyekre az Úr is figyelmeztetett bennünket. Óvott a nikolaitáktól (egy első század óta létező gnosztikus szekta), Bálámtól és Jézabeltől (a hamis prófétai mozgalom), bálványoknak áldozott ételtől (közösség az Ördöggel), az ő jelének felvételétől a homlokunkra és jobb kezünkre (gonosz szerinti gondolkodás, és cselekvés), és a hasonlóktól. A gonosz elkeseredetten meg akarja szerezni a hozzá való hűségünket, minden áron. A legjobb tudása szerint küzd ezért, de nekünk le kell győznünk, ha azt akarjuk, hogy nevünk benne maradjon az élet könyvében. Jusson eszünkbe, hogy ez a könyv a tartalmát illetően nem egy lezárt dokumentum. Az írója változtatásokat eszközölhet benne. Ez a könyv egy folyton változó irat.

Jel.3.5 „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ő küldöttei (angyalai) előtt.”


Jel.13.4 „És imádák a sárkányt aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? Kicsoda viaskodhatik ővele? És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett e világ szétszakadása óta.”


Lehetnek olyan vélemények, hogy ez a könyv változatlan a világ lerombolása óta. Ez azonban nem igaz. A fenti igék jelentése az, hogy a könyvet a világ lerombolásakor már létrehozták, és a Bárány folyamatosan ír bele. Olyan könyv ez, amelyet gyakran kinyitnak. Nyilvánvaló, hogy mindazoknak a neve szerepel és fog szerepelni benne, akik az első feltámadás részesei. És még ez után az első feltámadás után is belekerülnek majd újabb nevek. Ez a könyv lesz majd a második feltámadás és az utolsó ítélet alapja is. Mindenki, akinek neve nem található meg benne, a második halált fogja elszenvedni.


Jel.20.12 „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy másik könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.


Jel.20.15 „És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.”


Jel.21.27 „ És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.”


Te tudod-e, hogy a neved fel van írva az élet könyvében vagy sem? Lehetséges, hogy rendszeres templomba járó vagy, de vajon rendelkezel-e ezzel a hasznos információ-szeletkével? Napnál is világosabb kellene hogy legyen. Nem lenne szabad olyanokat mondanunk, hogy „hát tudjátok, ebben nem lehetünk biztosak”! Ugyan miben lehetünk biztosak, ha nem ebben? Pál honnan tudta, hogy más emberek neve benne van az élet könyvében? Miből fakadt ez a bizonyosság? Az, hogy nincs meg mélyen benned ez a meggyőződés még nem jelenti azt, hogy ne születtél volna felülről, azonban azt megmutathatja, hogy nem élsz Krisztusi életet. Lehet, hogy alkalmazkodtál és hasonlóvá lettél ehhez a világhoz, és nem újítottad meg a gondolkodásodat hogy ismerhesd az Isten akaratát, amely egyszerre jó, igen kellemes és tökéletes. Valaki másnak a hitét követed, ahelyett hogy saját hitre jutnál az Úr Jézus által? Ha így van, ideje feltenni magadnak a helyes kérdéseket. Kinek és miben hiszel?

Az élet könyve valóságos, és egyedülálló irat, amely még mindig annak a YHVH-nak szerkesztése alatt áll, akinek neve Úr Jézus Krisztus. „Ó, bárcsak ezen a mai napon hallgatnátok az ő szavára!”

Nincsenek megjegyzések: